Megrögzötten kutatom az újrahasznosítás lehetőségét a lakberendezés minden területén. A célom az, hogy minimális ráfodítás mellett érjem el a maximális hatást, ennek megfelelően az esetek nagy részében nem új, hanem régi, patinás tárgyakkal foglalkozom. A végeredmény pedig garantáltan egyedi, és tudatosan környezetkímélő. Hiszek abban, hogy a tárgyaknak lelke van, hiszek a jó és rossz kisugárzásban. Törekszem rá, hogy minden általam tervezett vagy készített holmiba a lehető legtöbb gondosságot és szeretet vigyem, mert hiszem, hogy minél többet tartok a kezemben valamit, annál több rezgést vesz át tőlem.
Nem tudnám egyik irányzathoz sorolni magam. Ha mindenképpen kategorizálni kellene, a slow-design sodrát választanám, ahol fontos szerepet kap az eredet, a bánásmód, a gondosság, a tudatosság és a lélek. A slow design alapja, hogy nagy hangsúlyt fektet a tárgyakon felül azok megszületésének a körülményeire is mind fizikai, mind lelki síkon. Mindemellett nagyon ügyel a lelassult, nyugodt életvezetés fenntartására ebben a felgyorsult világban.

Úgy érzem, hogy abban találtam meg a kihívást, hogy a meglevő anyagokat és lehetőségeket használva alakítsam a környezetet, nem igazán használok új holmikat. Rengeteg lakberendező és designer foglalkozik exkluzív enteriőrök kialakításával és úgy gondolom, hogy azok segítség nélkül maradnak, akiknek erre minimális a keretük. Elsősorban nekik szeretnék segíteni az ötleteimmel és arra szeretném késztetni őket, hogy amit lehet, maguk készítsenek el. 

Emlékszem, fiatal koromban voltak barátságkönyvek. Ezekben a személyes adatok után az első kérdés volt, hogy mi a hobbid? Manapság nagyon kevés embert ismerek, akinek van hobbija. Akinek van lehetősége és módja rá, hogy valamilyen tevékenység során teljesen ki tudjon kapcsolni és megtapasztalhassa a flow állapotát, vagy az alkotás, a teremtés örömét. Támogatok mindenféle törekvést arra vonatkozóan, hogy minél több ember kezdjen el újra alkotni, teljesen mindegy, hogy kezdő-e vagy újrakezdő. A téma úgyis beszipppantja majd rövid úton és onnantól kezdve végtelen a fejlődés lehetősége. Úgy tapasztaltam, hogy ennek a legfőbb akadálya általában az önbizalomhiány, ezen pedig viszonylag könnyű segíteni.

Fő beszerzési forrásaim a használtcikk-piacok és turkálók, ismerősök pincéi és padlásai, a legfontosabb eszközeim pedig a két kezem és a szívem hozzá.
Tarts velem Te is!